A klimatizálás története

Elérhetőség

A klímákról még a köztudatban az él, hogy csak légtérhűtésre használt eszközök. A valóság az, hogy az elmúlt években a klímák a hideg teremtésen túl az egyik leghatékonyabb árérték arányban lévő fűtési módszerré is váltak. Sajnos az ebben rejlő lehetőségeket a társadalom még nem mérte fel helyesen, így nem terjedt el eléggé. Kiépítése sokkal könnyebb, kevesebb pénzbe kerül és kevéssé bürokratikus, mint egy gázcirkó vagy konvektor beépítése. Továbbá egy valóban fűtésre optimalizált jó energiaosztályú klímával való fűtés jóval olcsóbb lehet egy modern gázcirkónál is. Akkor adott esetben egy távhős fűtés megoldás árairól ne is beszéljünk. Továbbá vannak olyan helyek és körülmények, amelyekben egyéb alternatíva nem is volna megvalósítható.

A jelenleg használt légkondicionálók többsége úgynevezett osztott (split). Ez a definíció azt jelenti, hogy a kültéri egység (kondenzátor) és a beltéri egység (elpárologtató) külön van választva.

Az ember és az állat történetének kezdete óta bizonyítottan próbálja saját komfortja érdekében hűteni magát. Az ember tovább ment, ő már a teste hűtésén túlmutatóan élet és munkaterei hőfokát is igyekezett manipulálni. Természetesen kezdetben egyszerűbb megoldásokhoz nyúltunk, előszeretettel kerestük az előnyösebb klímájú barlangokat, vermeket, árnyékos helyeket. Egyiptomban i. e. 5000-ben már előszeretettel használták a vízpárologtatásos hűtő módszereket. Az ókori Rómában a vízhálózat és csatornarendszer adta lehetőségeket használták ki egyes épületek falainak lehűtésére, ezáltal az életterek komfortosabbá tételére. A modernkori légkondicionálás alapjait Michael Faraday fizikus és feltaláló alapozta meg 1820-ban Angliában. Ráébredt, hogy a sűrített és cseppfolyósított ammónia, ha elpárologtatják, akkor hűteni képes. Ezen elv alapjain üzemelnek az abszorpciós elven működő hűtőkészülékek, például a hűtőszekrények, de az ilyen típusú készülékek hatásfoka nem a legoptimálisabb. Ezért a hatékonyabb kompresszor használata a jellemzőbb a mindennapokban. Viszont az abszorpciós készülékek ideálisak olyan helyekre ahol nem áll a rendelkezésünkre elektromos áram, hisz elegendő mondjuk gázpalack segítségével hőt előállítanunk. További előnye a hangtalan üzemelés. Dr. John Gorrie fizikus 1824-ben olyan kompressziós berendezést alkotott, amellyel jeget állított elő, aztán ezzel a levegőt hűtötte.

Az első valódi klímákat ipari céllal gyártották. Ennek oka a készülékek mérete és ára volt.

Az elektromos légkondicionálás 1902-ben jelent meg. Az első elektromos modellt a The Carrie Air Conditioning Company of America készítette. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a készülékek kifejezetten veszélyesek voltak. Ekkoriban csak olyan technológiák álltak rendelkezésre, amelyeknél a hűtőközeg gáz mérgező, robbanásveszélyes vagy fokozottan gyúlékony volt.

Thomas Midgley, Jr. az 1920-as években kezdte el alkalmazni – freon néven – a már veszélytelen gázt (chlorofluorocarbon CFC). Ez már nem volt mérgező, sem robbanékony, netán gyúlékony. Mi több, még szagtalan is volt. Ennek köszönhetően a mindennapokban is elterjedhettek az egyéni felhasználás területén is a hűtőszekrények és a klímák. Viszont kiderült, hogy ez utóbbi gáz bizonyos fajtái fokozottan környezetszennyezők.

Egyes Freon vegyületeket az az R12 és az R22 típusút a huszadik század végére betiltották, mert kiderült, hogy szerepe a globális felmelegedésben és az ózonréteg rombolásában jelentős. Ezt az R407C és az R410A váltotta fel. A jelenlegi kutatások szerint ezek ártalmatlanok.